mediainfo - Médiások médiája
hírek | interjúk | jegyzet | tanulmányok | terminológia | karrier | képtár | videótár
Televízió Sajtó Outdoor/indoor Interaktív- és mobilmédia Mozi Rádió Média Hirdető Gazdaság Egyéb Ügynökség Integrált marketingkommunikáció Kutatás Médiastílus News in English
Soós Gergely
Soós Gergely
neo
alapító-ügyvezető


szakmai partnereink:























kommunikációs partnereink:
newsAgent hírfigyelő rendszer
Reklamporta.hu
Observer.hu
SzP.hu
mti.hu
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés
Egy hang, sok arc REG
Kolovratnik Krisztián (színész, fotós, rendező, producer)
2010-05-21 16:27

Kolovratnik Krisztiánnal, az MTV Hungary hivatalos hangjával beszélgettünk. Színész, fotós, zeneszerző, filmrendező, producer. A látszat alapján az egyik legtrendibb honi macsó. Az Operában nőtt fel, élt Barcelonában, forgatott Törőcsik Mariról.

Kolovratnik Krisztián
Kolovratnik Krisztián
Aki nem ismer, elsősorban a macsó külsőd alapján rajong érted. Mennyire fontos számodra a dögös álompasi-imázs, amit a média rád aggatott?

Én ezt nem "csinálom" - nem találom ki magam reggelente a fürdőszobában. Szerintem süt belőlem, hogy én ezzel mennyire nem foglalkozom. Amit az élet hoz, ami felé az ember megy, úgyis alakít. Hiszek abban, hogy az embernek előbb-utóbb minden megélt másodperce rajta lesz az arcán. Ilyen értelemben viszont igazán alaposan "teszek a külsőmért"... Az ember lényege úgyis belülről fakad, és úgyis megjelenik a külsején, ha nem akarja. Sajnos a kettőt ma nagy divat szétválasztani. Az én életem olyan, hogy ha akarnám, se tudnám a kettőt külön működtetni.

Azért a belső értékek megismertetése érdekében jól használható az előnyös külső.

Nyilván van helyzet, amikor jól jön, hogy nem kicsi, kövér kopasz fickó a Rómeó. Biztos többen bemennek a színházba, ha a szereppel kapcsolatos illúzióknak látszatra jobban megfelel valaki külsőleg. Ha így vesszük, akkor a szerencsés külső sokkal jobban kihasználható is lehetne. De mivel sem a kamera mögött állásom, se a fotózás nem erről szól. Ez is bizonyítja, hogy nem élek elég jól a lehetőségeimmel. Valóban abban hiszek, hogy a hétköznapi "lét" úgyis átjön, az imázs más tészta.

A Törőcsik Mariról és Anatolíj Vasziljevről szóló dokumentumfilmed sajtóvetítésén néztem a film végén a támogatókat. Elképzeltem a jelenetet, amikor ezzel a szélfútta fazonnal, bakancsosan bekopogtál a kultuszminiszterhez...

Képzeld, ha kiöltöztem volna, öltöny, nyakkendő, hátranyalt séró, gyúrás, szoli - akkor mennyi támogatót szerezhettem volna... Az ma az eladható, nem én így, ahogy vagyok. A "megcsinált" stílus is stílus, és sokan vevők is rá. Az én támogatóim között nem akadt ilyen, hála istennek. Ha én belenéznék a tükörbe azzal a szemmel, hogy vajon mit láthatnak és várhatnak el tőlem ezzel a "bohém valómmal" azok, akikkel leülök tárgyalni, inkább meg kéne ijednem. Pont egy ilyen rémisztően vicces szituáció állt elő, amikor nyáron a minisztériumba készültem, a fantasztikusan jó fej Schneider Mártával való tárgyalásra. Épp előtte hosszú ideig egy sérülés miatt bokamerevítővel kellett járnom. A tárgyalás reggelén kaptam észbe, hogy nincs egy normális hosszú gatyám, és csak tornacipőim vannak... A bokám már jól volt, de mentő ötletként nem jutott más eszembe, mint visszavenni a merevítőt, és első mondatommal sűrűn bocsánatot kérni, hogy a bokamerevítőre sajnos nem lehet hosszú nadrágot húzni... Ezzel megint csak azt akartam alátámasztani, hogy a tartalom a lényeg. Legtöbbször azt látom, hogy a nyitottság, a közvetlenség, az a fajta őszinte hozzáállás, ami viszont belülről jön, sokkal nyerőbb, mint a külsőségek. Az egészben a legrémesebb, hogy ez az egész, amiről beszélgetünk, gyakorlatilag a mai kor dokumentuma, szörnyű lenyomata. Tragikus, hogy arról egyáltalán beszélni kell, miként lehet ebben a világban valahogyan "mozogni".

Négy éve vagy szabadúszó, ha jól tudom. Bátor dolog manapság.

Hál'istennek hívnak, jókat játszom, és még a saját dolgaimat is csinálhatom mellette. Ez őrült jó. Viszont néha már megfordul a fejemben, hogy úgy megnyugodnék egy biztonságos helyen. Az önálló út ma - ahogy ez a Vasziljev-filmben is elhangzik - valahogy az egyik legnehezebb út. Pillanatnyilag jövedelmező is, de közel sem annyira, mint napi huszonnégy órában azonos intenzitással kézben tartani minden szálat, ami mentén futnak a dolgok. Amikor be kell menni olyan emberek közé, akiknek el kell adnom az elképzeléseimet, iszonyú mázli az ismertségem.

Ezek szerint mégis van haszna a nem szorosan érték-oldalról érkező "promóciónak"?

Nyilván ez által tudom megteremteni azt, hogy önálló lehessek. Az eladhatóság farvizén megvalósíthatóak olyan értékek, amiket meg akarok mutatni. Nem arra használom, hogy nyolc celebpartival többre hívjanak meg, hanem arra, hogy amiről úgy gondolom, fontos létre hoznom, az tényleg létre jöjjön. Ami még pokolian izgat az önálló útjaimon, hogy hol a helye mindannak, amit alkothatok? A fotóimmal is az volt a hatalmas mákom, hogy olyan helyre kerültek, amiért érdemes volt megcsinálni őket. Ezekből volt Barcelonában kiállításom, ezekből került be több is a barcelonai Műgyűjtők Katalógusába, ami eszelős nagy dolog. Ezeknek a képeknek ez volt az útja. De az a kételyhalmaz, ami megelőzi az érték kikristályosodását, az pokoli.

következő oldal >>




Kapcsolódó cikkek:

További interjúk:





Hír küldése
Küldjön nekünk Ön is híreket! Kattintson a fenti linkre!